Habár bizakodó voltam az első évad után, erre a meglepetése azért nem számítottam. A New Girl második évadja ugyanis fényévekkel jobb az elsőnél. Nem csupán a négy lakótárs lett sokkal élettel telibb, de a mintha végre ledöntöttek volna bizonyos falakat az írók is.
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy 2012 szeptemberére összeszedték magukat a sorozat készítői, és sokkal bátrabb, egyben izgalmasabb produkcióval rukkoltak elő. Az első évad bénázásai után kimondottan üdítő, hogy van sztorija az egyes epizódoknak, és mind a cselekmény, mind a karakterek tekintetében messzebbre merészkedtek, mint eddig. Ál-betörés, sztriptízklub, temetés, vakrandi, nyomozás, esküvő, megcsalás, évforduló és autó-show – csak hogy néhányat említsek a kalandok közül. Néhány epizód alatt többet megtudunk a szereplőkről, mint az egész első évad során, amihez jelentősen hozzájárulnak a flashbackek is. Más körülmények között zavaró lehet a múlt ilyen jellegű tolakodása, esetünkben azonban sokat segítenek a karakterek jellemének árnyalásában. Kiderül többek között, hogy ki hogyan veszítette el a szüzességét – Cece például Mick Jaggerrel…, de arra is fény derül, ki volt Schmidt egyik legnagyobb szerelme.
A visszakacsintgatáson túl az évadban feltűnő mellékszereplők is izgalmasabbá teszik a sztorit. David Walton Samet, Jess pasiját formálja meg, Olivia Munn Angie-ként remekel, de feltűnik Dennis Farina is, Nick apjának szerepében, sőt egy epizód erejéig beugrik a Modern Family Gil Thorpe-jaként ismert Rob Riggle is. Ő egyébként egy az egyben ugyanazt a figurát hozza, mint a másik sorozatban, de nem baj, így is vicces. A széria azért nem mentes mélypontoktól sem, talán a legsúlyosabb, amikor Jess (Zooey Daschanel) Elvisnek öltözve énekli In The Ghetto című számát a temetésen. Bevallom, ezen a ponton elkezdtem gondolkozni rajta, hogy egyszerűen nem nézem tovább az epizódot, mert már én érzem kínosnak a dolgot. Azon is elgondolkodtam volna a forgatókönyvírók helyében, hogy meddig húzzam Jess és Nick (Jake Johnson) bénázását. Amikor két harminckörüli felnőtt azon vekeng naphosszat, hogy megcsókolják-e egymást, utána meg, hogy akkor ez mit is jelent, az egy idő (értsd: jó sok epizód) után unalmassá, ha nem idegesítővé válik a dolog. Még akkor is, ha az ember menthetetlenül romantikus, és imádta Rachel és Ross se veled, se nélküled kapcsolatát.
Ha valaki szerette az első évadot, a másodikat is szeretni fogja, mi több, garantáltan több mókában lesz része, mint amire számítana. Akinek pedig kétségei voltak, az is bátran veselkedjen neki a folytatásnak, mert tényleg érezhető az alkotók szemléletváltása. Ja, és persze további cuki és látványos outfitekre számíthattok Deschaneltől.